*
3. fejezet
Játékos búcsú

Katherine nem értette a helyzetet. Az előtte álló férfiak megrökönyödve bámultak rá, s tekintetük fátyolos lett az elfojtott könnyektől. Kate, hogy oldja a levegőben is érezhető vibráló feszültséget, kezet nyújtott az új jövevénynek.

-Katherine Alice Paltrow – mutzatkozott be, ezzel felrázva az új pszichiáterét.

-Andrew McMalley – tátogta alig hallhatóan, majd Aaronhoz fordult, s széttárta kezeit. Lassan Aaron is felocsúdott, s Katehez fordulva , kimért, rideg hangon szólalt meg.

-Kate! Kérlek menj a szobádba, és öltözz át a saját ruháidba. A köpenyt pedig majd add ide, ha végeztél. – Azzal barátjához fordult, s az ebédlőbe invitálva hellyel kínálta.
Katherine mit sem értett a történtekből, a így kissé duzzogva követte az utasítást. Sarkon fordult, s elhagyta az előteret, majd hangos csapódás jelezte szoba ajtajának záródását.
Az étkezőben még mindig vibrált a levegő. Aaron odarakott forrni vizet a teának, s közben csendben tűrte Andrew szúrós szavait.

-Aaron Damon! Te nem vagy ép eszednél! Lefekteted a páciensed, aki pszichés gondokkal küszködik, s ráadásul az elhunyt húgom, mellékesen néhai feleséged köpenyét adod rá? Amit tőlem kapott, s te ez idáig nagy becsben őrizve rejtegetted a világ elől, hisz ez volt rajta halála előtt! Mi a fészkes fene ütött beléd?! Ennek a nőnek – ha így két hét alatt ez történt – nem pszichiáterre van szüksége, hanem egy stricire!

Aaron idáig tűrt. Indulatokkal tele üvöltött barátjára.
-Anthony! – a férfi középső nevét használta, hisz tudta, ez legalább annyira bosszantja, mint a történtek – Ne merészelj róla így beszélni. A köpenyt nem én adtam rá, gondolom találta a szekrényben, mint egyetlen érdemes ruhadarab, mit magára ölthet, hirtelen jelenésed alkalmából! Nem szóltál, hogy eljössz érte, nem számítottunk rá! – hangja hirtelen halkabb, s nyugodtabb lett – Igen, lefektettem. Illetve ő engem…és nem bántam meg. Ugyanis azt hiszem, érzek iránta valamit, amit már régóta nem éreztem a szívemben. Ezért kértem, hogy vedd át az ügyet, hisz nem tudok szakmai dolgomra koncentrálni a közelében, és igen, két hét elég volt ehhez.
Habár úgy látom, ezek után képtelenség, hogy átvedd. Te is tudod, hogy előítéletek nélkül kell a pácienssel megismerkedni.
 - Hidd el Damon, kezelni tudom az ügyet. Kordában tartom az ellenérzéseim, de erről a témáról veled soha többet egy szót sem szeretnék váltani. Ez a nő nem hozzád való. Komolyan, két hét elég volt, hogy megbabonázzon? – kérdőn nézett a férfira, ám az válaszra nem méltatván, folytatta – Ahogy kikúráltam, hazamegy szépen, te pedig gyorsan elfelejted őt. Ezt vedd testvéri jótanácsnak! Szólj neki, hogy délelőtti teaidő és utána indulunk.
A teáskanna épp fütyülni kezdett, mikor Kate fülét levette az ajtóról, s a köpenyt levette magáról. Nem hallgatózott tovább, így mit felelt a csípős jótanácsra. Gyorsan felöltözött, farmert, s lenge kockásinget húzott magára, barna cipővel. Haját oldalra fonta, s leheletnyio sminket vitt fel magára. mikor Aaron kopogott, Kate felemelte a köntöst, s a férfi kezébe hajtogatta, de egy szót sem szólt.
Aaron habár volt egy olyan érzése, a lány mindent hallott, nem kérdezett rá. Odahajolt a nőhöz, homlokon csókolta, s lágyan suttogott valamit.
- Most el kell menned Andrewval.
Kate érezte a férfi hangjában bujkáló elkeseredettséget, így csak bólintott, s rámutatott összecsomagolt bőröndjére.
- Tudom. – azzal megszorította Aaron kezét, s egy utolsó, szenvedélyes csókot váltottak. Mikor leültek az ebédlőben Andrewval szemben, egyikükön sem lehetett észlelni az érzelmek aprócska jelét.

- Örülök Ms Paltrow, hogy rendes öltözékben látom viszont.
- Mrs – javította ki Kate, s mit sem törődve a gúnyos megjegyzéssel, felállt. A bárpulthoz sétált, mely már három napja nem volt lakat alatt, s kivett egy üveg whiskyt, három feles pohárral. Lecsapott kettőt a két férfi elé, majd egyet magának, s csípőre tett kézzel fordult Andrewhoz.

- Hogy jobban megismerjük egymást Mr. McMalley, játsszunk! – azzal kitöltött magának egy felest, s minden szájhúzás nélkül, lehúzta a torokégető italt. A két férfi megdöbbenve néztek egymásra, majd jobbnak látták – már csak az idegállapotuk miatt is –, ha belemennek a játéknak nevezett ivászatba. Sorban húzták le egymás után a feles pohárba kitöltött nedűt, s minden pohár után elmondtak magukról valamit, valamit, ami rossz élménynek számított. Katherine még egyetemista barátainak körében tanulta ezt a játékot, bár míg a cél akkor az volt, hogy leitassák a férfiak a nőket, s a párkapcsolatok hűtlen rombolására törekedjenek, most ez a játék, pszichiáterek és páciens közt zajlott. Mivel minél többet ittak, annál jobban kitárulkoztak, őszinte vallomásokat hallhatott doktor a pácienstől, és fordítva.
Mikor Katherinennek megeredt a nyelve, s elmesélte Andrewnak is férfje halálát, és magzata elvesztését, a férfi szeme könnybe lábadt, majd lehúzott egy felest, s maga is belekezdett szívszaggató történetébe.
- Mikor elvesztettem a húgom, melyet talán meghagynék Damonnak, hogy elmesélje, a gyász teljesen felborította az életem. Na nem, persze én nem kerültem ilyen állapotba Kate, mint Te, de megviselt. Próbáltam feldolgozni, s a feleségemre támaszkodni, de sajnos csak újabb fájdalom ért. Egyszer a munkából hazamenet megláttam őt, egy férfivel az egyik legjobb étteremben. Ott ahol, annak idején bejelentette, hogy várandós a gyermekünkkel. Szörnyű volt látni, ahogy az asztal felett érzelmes csókot váltottak, majd a jól öltözött, láthatólag gazdag fickó, nem sajnálva Armani szövetnadrágját, letérdelt az én feleségem felé, s egy kis bársonydobozkát húzott ki zsebéből. Mikor felnyitotta, a gyémántgyűrű láttán feleségem, Sam szemeiből könny csordult, s bólintott, majd a férfi nyakába ugrott. Ekkor látott meg engem, aki addigra már az étterem ajtajából figyeltem az eseményeket. Szája elé kapta a kezét, s én ekkor megfordultam, kiléptem az esőbe, és hazamentem. Otthon a kislányom, Maggie haját fésültem, mikor csengettek. Egy futár érkezett, egyetlen egy darab levéllel. A levélben az az állt, hogy már tegnap beadta a válókeresetet, lemond Maggieről, és minden vagyonáról Maggie javára, valamint sajnálja, de már nem bírta otthon tovább. A legnehezebb az volt, mikor elmondtam az akkor tíz éves Magginek, hogy anya nem jön haza többet. Jól fogadta, sosem kötődött annyira az anyjához, de belül érték sérelmek. Viszont abban a percben csak egyet kérdezett:
- Papa, de mi mindig együtt leszünk, ugye?
Hát ez az én történetem. Azóta eltelt egy év. Most itt vagyok harminckilenc éves fejjel, s nevelem tizenegy éves lányom. – Mivel befejezte mondandóját, egy újabb kupicával töltött, s egy lendülettel felöntötte. Aaron hátba veregette barátját.

 - Köszönöm, hogy elmondtad Andrew! – szólalt meg Kate lágyan – talán a te történeted még rosszabb, mint az enyém, hisz te csalódtál, és akit szerettél maga döntött így. Aaron, szeretném hallani a te történeted is. Mesélj! – Kate úgy érezte, mintha most ő játszaná a pszichiáter szerepét.
Aaron is kitöltött egy újabb adag italt, s mielőtt belekezdett volna mondandójába, az utolsó cseppig kiitta.
- Az én történetem egyszerű. Egy halott feleség, s egy halott gyermek. – kezdte kimérten a tőle megszokott módon, ám mikor folytatta, hangja ellágyult, szeme fátyolos lett. – A nejem, Andrew húga volt, rajta keresztül ismerkedtünk meg. Mikor Andrew bemutatta nekem Carolt, rögtön beleszerettem égszínkék szemeibe, s lenszínű hajába, csicsergő hangjába. Azt hiszem ő is kedvelt az első pillanattól fogva. – Itt elmosolyodott, s keményebben folytatta – A negyedik évfordulónkat ünnepeltük, mikor megszületett Jake, a fiúnk. Így hát születésnapja kettős ünneplés volt mindig. Mikor nagy meglepetés bulit szerveztem a tizedik évfordulónkra, és egyben Jake hatodik születésnapjára, rendeltem egy limuzint a szerkesztőség elé, ahol Carol dolgozott. Az iskola közvetlen vele szemben volt, így Carol ebédidőben mindig átment, hogy elhozza Jaket az iskolából. Mikor a limuzinba beszálltak, valószínűleg talán még semmit sem sejtettek. A limuzin sofőrje máig kómában fekszik. Egy kamionos sofőr elaludt a volán mögött, s a kereszteződésnél áthajtott a piros lámpán. A limuzint középen érte az ütközés. A hátul ülő két utas azonnal életét vesztette. A sofőr még egyszer valamikor magához térhet, de nem sok rá az esély. A kamionos három év börtön után, szabadlábra kerülhet. - Aaron nagyot kortyolt a whiskys üvegből, szomjasan hagyva poharát. Kate szemeiből könny csordult. Tudta, az ő gyásza, és Aaroné megegyeznek. Szégyenkezve tolta el maga elé a whiskys üveget. Ráébredt, ő nem a megfelelő gyász mellett döntött. Ha Aaron képes volt talpra állni a szörnyűségek után, hát neki is menni fog. Sokáig ültek még az asztal mellett csendben, mindannyian az életen és a sorson elmélkedve. Andrew hirtelen Aaronhoz fordult. – Damon, talán jobb lenne, ha Kate itt maradna. Figyelj, gondolkodtam…

- Nem! – szakította félbe Katherine – Úgy döntöttem, hogy veled tartok. Azt hiszem, bármennyire is nem szeretném, de szükségem van erre a kezelésre…tőled, Andrew. – Sütötte le szemeit, s megszorította Aaron kezeit.

Andrew és Aaron meglepetten néztek egymásra, ám Katherine újra felszólalt érthetetlenségük láttán.
 - Szeretnék meggyógyulni! Ha lehet, elindulhatnánk minél hamarabb! Megyek, összepakolok azonnal –  azzal felállt az asztaltól, s magára hagyta a két férfit, akik a whisky hatására szótlanságba merülve hamar elaludtak, fejüket tenyerükbe támasztva. Katherine sem volt olyan aktív a csomagolás terén. Csak egy pillanatra feküdt le az ágyra, nyomban elnyomta az álom. A két férfi az éjszaka közepén bevonszolták magukat Aaron hálójába. Másnap reggel a házban a csend honolt. Csak Katherine ébredt korán, s máris nekilátott a fenséges reggeli készítéséhez. Camambert sajtot, uborkát szeletelt, olívabogyót és feta sajtot készített egy kis tálkára, a teljes kiőrlésű rozskenyér mellé, majd megpirított egy pár toast kenyeret is, és olívaolajjal kente meg őket, és fokhagymázta. Gondosan megterített, narancslevelet és almalevet tálalva a friss reggeli mellé. Odarakott főni egy jó erős kávét, hisz a férfiakat megviselhette a tegnapi whisky hadjárat. A kávé illatára a férfiak is előbújtak barlangjukból, álmosan s kócosan, de annál inkább csodálkozva foglaltak helyet, a felvágottakkal, sajtokkal és salátákkal bőségesen felkínált reggeli előtt. Andrew és Aaron nem győzték dicsérni a fűszeres vajat, melyet Kate a tálalás előtt készített. A reggeli befejeztével mindenki különvonult átöltözni, s felkészülni az utazásra. Aaron ücsörgött csak a nappaliban, mereven az ablakon át, a lovakat bámulva. Szívében ürességet érzett. Nem tudta ugyan eldönteni, hogy elvesztett felesége és gyermeke miatt, vagy pedig mert Katherine elköltözik. Szíve mélyén ugyan érezte, hogy a nő nélküli magány okoz számára nagy fájdalmakat, de emiatt bűntudat kerítette hatalmába. Árulásnak, csalásnak érezte Katherine iránt érzett érzelmeit, hisz a családját árulta el vele. tudta, nem élhet örökké gyászban, hisz még előtte a fél élete. Harmincöt éves, özvegy, s most beleszeretett a páciensébe, ebbe a gyönyörű, élénk, talpraesett nőbe. Gondolatmenetét Andrew BMW-jének bőgése szakította félbe. Kate épp akkor lépett ki kicsinyke szobájából. Az újonnan vásárolt ruháit gondosan az utazóládába zárta, és ismét kopott farmert és elnyűtt flanelinget viselt. Haját magasan tornyozott lófarokba fogta, s amikor elhaladt Aaron mellett, kacsintott, majd a bejárati ajtón át Andrew kocsijához vonult.  Aaron kiment a verandára, s magába szívta a lány minden egyes porcikájának az emlékét. Andrew biccentett, majd elfoglalva méltó helyét a vezetőülésen, újra felbőgette kedvenc kocsija, a BMW 525i motorját, s szép lassan kigurult az integető Katettel a birtokról.